|
|||
|
Akkor se veszem fel a kesztyűt. "Minden állatöv számára ez az év tele lesz titokzatos, váratlan és emlékezetes pillanattal." KAKAS Úgy legyen :) - a szakértő cikkek itt és itt :))) Boldog új évet! Tudom-e rontani a helyzeten azzal, hogy leírom amit gondolok az elmúlt időszakról? Már megint ott tartunk, hogy az én házam, az én váram - de belátnak az ablakon.
Ugyanabba a dologba boltok mostanában - vajon mit akar üzenni az Univerzum? Láttam Életrevalók filmet Zsófival (akit nem tudom, hogy lehet-e most linkelni), ami az elmúlt időszak messze legjobb filmélménye volt (mondjuk alacsony volt az átugrandó léc, lássuk be). Nagyon kemény témát, nagyon könnyedén, humorosan, de érzékenyen feldolgozó film. Tele humorral, röhögéssel, és néhány könnycseppel... Szuuuper geek zenékkel (ezzel meg ezzel). Aztán színházban a Billy Világát, aztán meg ezt az interjút az Indexen, ami aztán a non plusz ultra. Tényleg van pofám nyavalyogni a nulla problémáimon? Hogy hülye a főnököm, hogy késik a kajakiszállító cég, hogy nem tud visszaadni a futár? A fürdőszobai ventilátorral három dolog van. Úristen, annyira úgy viselkedem, ahogy nem akarok, hogy az elképesztő. Nem szeretnék a "régen jóban voltunk" barát lenni. :( mém?? Melyik a kedvenc kávézód? sok van That awkward moment, amikor egy volt cimborád áll mögötted a sorban, és nem nagyon lehet elbújni. - Többet fogok blogolni (muhaha) és kevesebbet inni. Valószínű én vagyok az egyetlen, akinek a sírva röhögés (és nonstop szinkronizálás) mellett egy egész kicsit összeszorul a szíve a Ponyvaregény alatt. A nap mottója: "De ez maradjon köztünk" Epic.fail. Nem tudok titkot tartani gyerekek. Amúgy meg Voltam Rennes-ben, és rettenetes sok blogolnivalóm volt már menet közben is. De persze elszállt az ihlet. Nem fogok tudni ma aludni... Csináltam valamit ma, amire nem vagyok túl büszke. Vagy ha már brutál (beutál? ROTFL) őszinték vagyunk - kifejezetten kellemetlenül érzem magam tőle. Akkor is, ha hosszú távon nekem ettől jó lesz. Akkor is, ha gyakorlatilag csak így tudtam megvédeni magam az adott szituációban. Akkor is, ha tulajdonképpen tökre megérdemlem. Mert ugye eddig pont meg volt a véleményem azokról, akik ezt csinálják. Lényeg a lényeg, kiálltam magamért, vettem egy nagy levegőt, és halálos nyugalommal kiböktem amin néhány napja kattogok. (istenem, mondtam már mennyire utálom, hogy a mellkasom (=mellem) durván piros lesz, ha kényelmetlen, feszült, sarokba szorított kismacska helyzetben vagyok? És persze ma kellett csöcskidobóban mennem. Minden halálos nyugalom ellenére be voltam szarva) Sajnos elfelejtettem blogot írni, így szókincsem is túlzottan szegényes már ahhoz, hogy kifejezzem megdöbbenésemet, megrökönyödésemet, borzongásomat valamint értetlenségemet Horst Fuchs UPC reklámban való feltűnése kapcsán. Jah, azt meg nem akarom elkiabálni, ami ma történt, de a rettenetből hirtelen felcsillant a szemem meg a mohóságom, aztán este meg a kárörömöm. Micsoda nap. Most csak azért nem írom le, mert igazából nem akarom azt, hogy csak mert ide leírtam, és azt hittem, hogy oké, emiatt ne legyen meg. Érted. Ma spar sósperecet vacsoráztam. Tegnap málnaszörpöt. A csütörtöki Rihanna koncert egyáltalán nem lógott ki ebből a sorból. Akkor én most London Ha nem írok, ne válaszoljatok... <3 Én nem értem, hogy alig eszem (!) és alig iszom (!) és mégis embertelen méretekre dagadtam. Dagi vagyok. Lassan úgy emlegetnek, hogy "tudod, az a molett lány a 303-as szobából". Ez valami olyan szinten elkeserít, hogy sírni tudnék bármelyik pillanatban. És akkor csodálkozzak azon, hogy embernek nincs kedve hozzám nyúlni. Ami miatt szintén bármikor sírni tudnék. Meg szoktam is sírni ezek miatt szorgalmasan. Amúgy a céges karácsony (!) igen jól sikerült. Nem én voltam a legrészegebb, de ettől még jó volt. És killer dögül néztem ki. Ettől még a fentiek ugyanúgy állnak (és sírtam is miatta szombaton éccaka a Duna partján a kurva hidegben). What would Madonna do? És vajon Beyonce? Ők biztos nem agyalnak meg érzelmeskednek azokon a döntéseken, amiket meg kell hozniuk. Hogy néha szembe kell menni az árral, és saját magamat előre tolni. És azért vállalhatatlan dolgot nem tervezek tenni. Én szeretnék a legjobban olyan világban élni, ahol mindenki szeret mindenkit, mosolygás van, és csillámpónik legelnek a 86-os troli útvonalán, (meg csillámfaszlámák) de nem ilyenben élünk. Úgyhogy kemény leszek mint annalájt (és mint a wolfrámkarbid). Ráadásul most, hogy ezt leírtam, rájöttem, hogy egyáltalán nem szeretnék ilyen világban élni. Gondoltuk-e volna, hogy a munkanélküliség ilyen boldoggá tesz? Persze egy így, ebben a formában nem igaz, de lényegileg mától nem öl meg a felelősség, nem álmodom a (kvázi) főnökömmel, és nem szorongok azon, hogy az a sok sok dolog hogyan is fog megtörténni anélkül, hogy én jó nagy bajba kerülnék. Persze a szívem megszakadt, és majdnem sírtam, amikor aláírtam a gyerekek elbocsájtó szép üzenetét, de egyszer én is mondhatom, hogy én nem ezt a lovat akartam. Visszaszámlálás indul. Na akkor lesz igazán sírás - rívás. |
